Héber gyökerű név és jelentése
A „Sávuót” szó héberül egyszerűen „heteket” jelent, utalva az omer-számlálás végét jelző ötven napra. A Tóra a második könyvében, a Mózes második könyvében (Szám 28:26) említi, hogy az első termények felajánlásának ünnepe után ötven nappal kell megünnepelni. Így Sávuót egyszerre zsidó agrárünnep és a Tóra átadásának emléknapja.
Bibliai háttér és időszámítás
A Sávuót időpontja a zsidó naptár szerint zajlik: peszáchot követően számoljuk az omer-hét napjait, és a harmincegyedik napon kezdődik az ünnep, amely két napig tart. A tórai előírások középtáján szerepel az első termések, különösen árpa, búza, gyümölcs és diófélék felajánlása a jeruzsálemi Szentélyben. Így a bibliai korban ez az időszak a hálaadásról és a termékenység megünnepléséről szólt.
Tóra átadása a sinain
A Sávuót legmágikusabb, legmélyebb rétege a Tóra szent kimondásához kötődik: a hagyomány szerint ezen a napon adta át Isten Mózesnek a tízparancsolatot a Sínai-hegyen. Ez a momentum az egész zsidó nép kollektív születésének pillanata, amelyben a nép elfogadja az istentisztelet és a közösségi élet szabályait. A hagyomány úgy tartja, hogy a Sínai-hegyről szinte hallani lehetett a villámlást és mennydörgést, majd megjelent a felhő, amely betakarta a hegycsúcsot, s a nép izgatott várakozással hallgatta Isten parancsait.
Tízparancsolat ünnepi felolvasása
A zsinagógai szertartás szívében a tízparancsolat közös felolvasása áll, amelyre különös áhítattal készülnek az olvasók. Az egyik legismertebb népi élmény, amikor gyermekek, diákok bevonódnak a közösségi ünneplésbe: dallal és tánccal, virággal díszítik fel a zsinagógát, emlékeztetve a természet megújulására, az ember és az isteni törvény közötti szövetségre.
Ruth könyvének olvasása
személyes és közösségi történet
A Sávuót ünnepéhez hagyományosan hozzátartozik a Ruth könyvének felolvasása. Ez az apró bibliai mű a hűségről, a befogadásról és a családi kötelékek fontosságáról mesél. A möabit lány, Ruth története jól illeszkedik a Tóra-adás érzelmi tónusához: mint Ruth választása, úgy a zsidó nép is szabad akaratból vállalja a parancsolatokat. A közösség együtt hallgatja a verseket, és mindannyian magukénak érzik a pogányból zsidóvá lett nő sorsát.
Dallamok és szokások
A ruthi olvasása dallamos, ünnepélyes zarándoklássá válik a zsinagógában. Egyes közösségekben gyertyafénynél, halk kántálással kezdik, másutt rövid magyarázatokat fűznek a szöveghez, hogy minden korosztály megértse az ember és a Teremtő közti szövetség lényegét.
Kabbalista dimenziók
Éjszakai tanulás, tikun leil sávuót
A misnén és tanmúdon túl a babonás kabbala szerint az éj leple alatt folytatott egész éjszakás tanulás (tikkun leil Sávuót) segít felkészülni a Sínai-hegyi kinyilatkoztatásra. A virrasztás alatt a hét alsó sefírát járják végig, hogy a közösség lelke megtisztuljon.
Minden óra alatt más-más tulajdonságra (irá, kegyelem, szigor, szépség, győzelem, alap, ország) reflektálnak. Ez a spirituális utazás a Sávuót mélyebb, belső ünnepe, ahol a jogi parancsolatok mögötti isteni energiákat keresik.
Népi szokások és ízek
Tejtermékek és édes ízek
Az ünnepen szokás szerint sok tejétel, például sajtos fogli vagy knedli kerül az asztalra. A hírek szerint azért, mert a Tóra „fehér, mint a tej” (Zsolt 119:105), és mert a tejtermékekkel nincs szükség kasrálatra (öt étel elkészítéséhez).
Virágok és tánc
A zsinagógák virágba borulnak, mert a hagyomány szerint a Sínai-hegy is tele volt virággal a kinyilatkoztatás idején. A közösségi tánc és dal emlékeztet a termékenységre és a megújulásra.