Jom Kippur, az engesztelés napja, a zsidó év legszentebb időszaka. E napon a közösség megtisztulásra, bűnbocsánatra törekszik, miközben a héber hagyományok legősibb rétegei elevenednek meg. A rituálékban egyszerre találkozunk az ősi szent szövegekkel és a mai napig élő közösségi szokásokkal: böjtölés, imádság, bűnvallás.
Jom kippur bibliai eredete
A zsidó Biblia, a Tóra alapján Jom Kippur Legfőképp Léviták könyvében (16. fejezet) jelenik meg: Isten Mózesnek adja a parancsot, hogyan tisztítsák meg a Szentélyt a közösség bűneitől. A főpap egyszer egy évben, e napon lép a legbelsőbb Szentek Szentjébe, amelyet általában máskor még pap sem lát. E rituális cselekmény célja a közösség és Isten viszonyának helyreállítása.
A főpap szerepe
A főpap szigorú előkészület után, tiszta ruhában közelíti meg a szentély belsejét. Több szertartást végez: először állatos áldozatot mutat be magáért és papjaiért, majd a nép bűneit szimbolizáló áldozati állatokkal jár el. A főpap imái és engesztelő aktusa a teremtő és teremtménye közti szakadék áthidalását szolgálja.
A bűnbak ünnepe
Talán a legismertebb elem a két kecske rituáléja, melyből az egyik az Úrnak, a másik a „bűnbaknak” szántatik. A pap felteszi kezét a bűnbak fejére, és kimondja a közösség bűneit. Ezzel a szimbolikus átvitel által a bűnök „elhagyják” Izrael népét, amikor a másik kecskét a pusztába hajtják. Ez a pillanat egyfajta kollektív megújulás: a bűn súlyától megszabaduló közösség új esélyt kap az Istenhez való visszatérésre.
Imádság és elmélyülés
Jom Kippur imái tele vannak fohászokkal és bűnvalló imákkal. Az egyik legismertebb a kol nidré, mely a böjt előestéjén hangzik el, és az elkövetkező évben tett fogadalmak feloldását kéri. A nap folyamán a közösség hosszú, mélyreható szolgálatokon vesz részt, ahol a régmúlt prófétai hangjai – például Jóel könyvének a megtérésre buzdító szavai – új értelmet nyernek.
Jonás próféta könyve
Jom Kippur délutáni áhítatán a zsinagógában hagyományosan felolvassák Jónás könyvét. A próféta menekülése, az óriási hal és Ninive megtérése rendkívül erőteljesen szólít meg: Isten a bűnbánatra készült nép iránti irgalmát hangsúlyozza. Jónás története arra emlékeztet bennünket, hogy a megtérés (teshuvá) nem csupán személyes tett, hanem közösségi folyamat is lehet. Ahogy Ninive lakói béklyóba vetett állapotukból „kötelekkel és zsákpulóverrel” lépnek ki, úgy mi is feloldozást kérünk, és újra lehetőség nyílik a kapcsolat helyreállítására.
Teshuvá, tefilá u’tzedaká
A talmudi bölcsek (Ta’anit 16a) szerint három erény – a megtérés, az ima és az adakozás – eloszlatja a végzet súlyát. Jom Kippur napja ideális alkalom, hogy ezeket együtt megéljük. A teshuvá, az önvizsgálat és bűnvallás során tudatosítjuk hibáinkat, a tefilá (imádság) bensőséges párbeszéd Istenhez – itt hangzanak az „al chet” litániák –, míg a tzedaká (jótékonyság) gyakorlata a kimondott szavak tettekké formálása. Ez a hármas út nem csupán rítus, hanem a zsidó bölcsesség esszenciája: a közösségünk gondjaiért felelősséget vállalunk, és aktívan hozzájárulunk a világ rendjéhez.
Ne’ilá, az utolsó kapu
A nap csúcspontja a ne’ilá („bezárás”) ima, amikor a misztikus hagyomány szerint az Ég kapui lassan zárulnak. Eközben a közösség feszülten reméli, hogy nevünket „az élet könyvébe” írják. Utolsó, lelkünket megmozgató zsoltárok és a sípok hangjai töltenek be minden teret, majd az áhítat csendes imádsággal és a sófár egy utolsó, mély hangjával ér véget. Ez a rituálé egyszerre lezárása és megnyitása: a bűnbocsánat ajtaját bezárják – de lelkünkben egy új korszak kapuját nyitják ki.