A Sába királynője, héberül מַלְכַּת־שְׁבָא (Malqat Sheva), már évszázadok óta vonzza a történetkedvelőket és a vallástörténészeket egyaránt. A királynő nevét a 9. században keletkezett Bibliai kánon őrzi legkorábban, de az őt körülvevő legenda gyökerei ennél is mélyebbek: Afrika és Arabia ősi kereskedelmi útjain terjedt szájhagyomány útján, s idővel beépült a zsidó midrások gazdag hagyományába. A misztikumot főként az adja, hogy nem csupán idegen uralkodóról van szó, hanem egy olyan nőről, aki látszólag felmérte Salamon király bölcsességét, majd kérdéseivel ő maga is próbára tette a trónon ülő uralkodót.
A bibliai anekdota
A Királyok első könyvében (10. fejezet) olvashatjuk a Sába királynő látogatását: hosszú utazás után ért el Jeruzsálem kapujához, aranyhajókon, drága fűszerekkel és illatos olajokkal indult útnak. Az őskapcsolat során ikonikus jelenetben Salamon minden rejtvényére mesteri válaszokat kapott, miközben ő maga látványos dísztárgyakat és udvartartási praktikákat hozott kincsestárába. A történet nem pusztán politikai találkozóként rögzült, hanem szimbolikus eszköztárként is szolgált: a bölcsesség, a gazdagság és a kölcsönös tisztelet háromszöge rajzolódik ki előttünk.
Találkozás Salamon királlyal
Az írások szerint a Sába királynője pontosan száznyolcvan kérdést tett fel, amelyek Salamon fugáihoz hasonlóan gördülékenyen gördültek tovább. A párbeszédek során mintha nem csak tényeket, hanem lelki mélységeket is felfejtettek volna: hogyan viszonyul az igazságossághoz a hatalom, és milyen szerepe van a szív megértésének a kormányzásban? A midrások hozzáteszik, hogy a királynő nem csupán kívülálló látogatóként érkezett, hanem az isteni bölcsesség egyenrangú letéteményeseként, akinek jelenléte Salamon trónusát is gazdagabbá tette.
Midrási kiegészítések
A Talmud és a késői midrásirodalom szereplései tovább színezik a történetet: egyes hagyományok szerint a Sába királynője mielőtt Jeruzsálembe tartott volna, próbatételeket állított Salamon udvarbírái elé, más források a látogatás gyógyító, akár misztikus hatására utalnak. Ezek a kiegészítések lehetővé teszik, hogy a bibliai anekdota ne csupán egyszerű riportként, hanem a héber bölcsességmély kollázsának részeként kerüljön elénk, s nagyvonalúan bemutassák a kulturális csere erejét.
Sába királynője a zsidó hagyományban
A midrások és a középkori kommentárok nemcsak Salamon bölcsességét emelik ki, hanem magának a Sába királynőnek a szerepét is, mint a zsidó bölcsesség letéteményesét. Egyes források arra figyelmeztetnek, hogy bölcsessége nem csupán logikai rejtvények tárgyát képezte, hanem a Tóra mélyebb rétegeit is feltárta. Így a bibliai anekdota túlnő önmagán, és a zsidó tanító hagyományban a tanulságok és a titkos jelentésrétegek gazdag tárházává vált.
Misztikus kérdések salamonhoz
A Talmud egy helyütt azt is ecseteli, hogy a királynő – mielőtt belépett volna Salamon király tróntermébe – három szimbolikus tárgyat vizsgált meg: a tóratekercs fonalát, az oltár füstjét és a Szentségház kapuját. Minden elem egy-egy bibliai témakört (igazságosság, áldozat, szentség) képviselt, és Salamonnak ezekre a látszólag egyszerű, de mély kérdésekre is választ kellett adnia. Ez a párbeszéd azt mutatja, hogy a zsidó gondolkodás nem választható el a rituáléktól és jelképektől.
Kabbalista és misztikus olvasatok
A kabbalista tradícióban a királynő kérdései a tíz sefirának és azok kölcsönhatásainak allegóriájaként jelennek meg. Egyes középkori kommentárok szerint minden válasz Salamon részéről egy-egy sefirára utalt vissza, jelezve, hogy a zsidó misztika belépő szintje a bölcsesség és a szeretet (chesed), a fegyelem (g’vurá) és a kiegyensúlyozottság (tiferet) egységén alapszik. Így a bibliai történet nem csupán királyi vendégségről, hanem a belső transzformációról is szól.
Kebra nagast: a zsidó-etióp emlékek
A későbbi etióp hagyomány, a Kebra Nagast eposza – amelyben a Sába királynője Árija Desinel néven szerepel – szintén számos zsidó elemet hordoz. A sztoriban megjelenik az ideiglenes frigyláda, Salamon pecsétje és a jeruzsálemi templom mint szentségkép. Ezek a motívumok rámutatnak: a bibliai anekdota nemzeteken átívelő zsidó narratívává vált, amelyben a Szent Város és a prófétai bölcsesség titkai közös örökségként élnek tovább.