Bevezetés Eszter királynő legendájába
A zsidó hagyományokban Eszter királynő alakja kiemelkedő példa bátorságra és bölcsességre. A Purim ünnepéhez kapcsolódó történet nemcsak izgalmas mese, hanem olyan értékeket is közvetít, mint a közösség védelme, az emberi találékonyság és az isteni gondviselés. Bár a sztori a magyar nyelvterületen is népszerűvé vált, gyökerei mélyen a bibliai időkbe nyúlnak vissza, s a Héber Szentírás egyik legszínesebb szereplőjeként tartjuk számon Ester királynőt.
Történelmi háttér
A cselekmény a Perzsa Birodalom fénykorában, Nagy Kirosz halála utáni időkben játszódik. A makedónok előretörése előtt a birodalom hatalmas területen, Babilontól egészen India határaiig terjeszkedett. A zsidó nép ekkor már a kivonulás után visszatért Jeruzsálembe, ám nagy számban maradtak perzsa földön, ahol közösségeik virágoztak. A helyzet azonban fordulatot vett, amikor Hámán, a király főminisztere ellenségesen lépett fel a zsidók ellen: a birodalmi tanácsban kiadott rendeletük szerint „így asszon az, aki a törvényt sérti”, s feldúlással fenyegetőzött.
Bibliai források és jelentőség
A sztori a Biblia kánonjába a Tóra után következő Megilat Eszter könyvében található.
Eszter királyné története a Héber Biblia Eszter könyvében olvasható, és a perzsa királyi udvarban játszódik. A történet hősnője Eszter, egy zsidó árva lány, akit nagybátyja, Mordecháj nevelt fel. A perzsa király, Ahasvérus (valószínűleg Xerxész) feleségül veszi Esztert, nem tudva, hogy zsidó származású.
A dráma akkor bontakozik ki, amikor Hámán, a király egyik főembere, elhatározza a zsidók kiirtását, mert Mordecháj nem hajlandó előtte leborulni. Eszter, titokban zsidóként élve a palotában, bátor döntést hoz: életét kockáztatva felfedi kilétét a király előtt, és közbenjár népe megmentéséért.
A történet végén Hámánt kivégzik, a zsidók megmenekülnek, és ezt a csodás fordulatot ünnepli a purim zsidó ünnep a mai napig.
Ester és a purim ünnepe
A Megilat Ester elolvasása Purimkor emlékeztet bennünket arra, hogyan győzött a jó a látszólag elkerülhetetlen veszedelmen. A „fordulatok napja” (Purim) elnevezés a perzsa szópur jelentésére vezethető vissza, ami sorsot, döntést takar. A jiddis hagyományokban gyakran előforduló maskarák, zajkeltések és ajándékozások mind emlékeztetnek bennünket arra, hogy a sorsot meg lehet fordítani – ahogy Ester királynő bátran kiállt népe mellett, és végül megmentette a zsidó közösséget a…
A rejtett isteni gondviselés motívuma
Az egyik legizgalmasabb bibliai szempont a Megilat Esterben, hogy Isten neve egyszer sem fordul elő név szerint a szövegben. A hagyomány ezt a „rejtettség” üzenetének tekinti: épp úgy, ahogy Ester királynő alakja sem ordít az udvarban, úgy Isten is a háttérből irányítja a történéseket. A rabbinikus irodalomban (Midrás Rabbá és Talmud) gyakran idézik azt a párhuzamot, hogy a Purim csodájában a láthatatlan kéz működik, ezért olvassuk a Megilát jellegzetes suttogással, mintegy meghajtva a fejet a csoda előtt.
A megilla olvasása és a zsidó közösség
A purimi szertartásban különleges szerep jut a szinagógai felolvasásnak. Bár a családok otthon is megosztják egymással Ester történetét, a közösségi olvasás erősíti az összetartozást. Amikor Hámán nevét ejtjük ki, zajkeltés (gragerek) kíséri, hogy jelezzük: a rossz erők örökre elenyésznek. A zsidó liturgiában így az ünnep egyszerre emlékezés és lelkes öröm: a Megila után énekeljük a „Vajhi noám” és a „Kerálá” himnuszokat, melyek bibliai idézetekben dicsőítik a jó győzelmét.
A mitzvák – ajándék és alamizsna
A purimi parancsolatok – mislóách mánot (ajándékküldés) és matánot láevjonim (szegények megajándékozása) – szintén bibliai ösztönzésre épülnek: a Tóra többször hangoztatja a közösségi szolidaritást. A Purim kapcsán ezért nem elég egyszerűen élvezni a lakomát és a mulatságot; fontos, hogy mindenki részesüljön a bőségből, és senki se maradjon nélkülöző a zsidó családok ünnepén.
A mordechai és a zsidó identitás megerősítése
Mordechai alakja rabbinikus magyarázatokban a zsidó identitás őrzőjeként jelenik meg. Nem pusztán Ester gyámja, hanem élő példa arra, hogyan kell bátorsággal és bölcsességgel kiállni hitünkért. A zsidó közösség minden korban újra felfedezi Mordechai történetét, hogy inspirációt merítsen a diaszpórában való megmaradásra és a vallási szabadság védelmére.
Tanulság a héber irodalomban
A Megilat Ester héber nyelvezete gazdag szójátékokban és ismétlésekben. A „védelem háza” (bayit) szó többször feltűnik, utalva arra, hogy a zsidó közösség mint „szentély” bárhol felépülhet a világban. A héber tanulmányozói ezért különösen kedvelik a könyvet, mivel világítja meg a szavak rejtett rétegeit, és rávilágít arra, hogyan él tovább a bibliai hagyomány a mindennapi zsidó ünnepben.