A bibliai “Énekek éneke” – héberül Shir ha-Shirim – évszázadok óta az egyik legrejtélyesebb és legelbűvölőbb szöveg. A Tóra öt könyve közé nem tartozik, mégis a zsidó hagyomány egyik gyöngyszeme. Többféle értelmezés létezik: egyesek Saultól vagy Salamon királytól származtatják, mások allegóriaként kezelik Izrael és az Örökkévaló kapcsolatára. A szeretet lírája itt nem csupán emberi vágyakozás, hanem misztikus találkozás, amely az életet és a szellemi kiteljesedést hirdeti.
Történeti háttér
Az “Énekek éneke” zárttársulási kötetként szerepel a Biblia Héber Könyvei között. A zsidó hagyományban a Talmudban találunk utalásokat arra, hogy a szent iratok csodálatos kincsestára nélkül elképzelhetetlen volna a közösségi élet. A középkori kommentátorok – így Rási és Ibn Ezra – részletesen elemezték a verssorok költői képeit, virág- és gyümölcsmotívumait, amelyek mind a szeretet különböző arcait tárják fel.
Simchat torával való kapcsolata
A zsidó ünnepi körforgásban az “Énekek éneke” különösen Pészah idején kap hangsúlyt. A kivonulás ünnepének reggelein több közösségben is felolvassák, utalva arra, hogy a szerelmi költészet és a szabadulás élménye szorosan összefonódik. A szöveg szimbolikája pedagógiai eszköz a meseszövés, az isteni törvény és a nép közötti viszony bemutatására.
A szöveg szépsége és misztériuma
Az “Énekek éneke” egészen különleges nyelvezete, gazdag képvilága révén páratlan helyet foglal el a zsidó irodalomban. A szeretet, a termékenység, a természet és az ünnep varázslata mind ebben a költeményben találkozik.
Szimbolizmus és értelmezések
Az elbűvölő olajfák, liliomok és szantálfaillatok nem csupán költői díszítések. A misztikus hagyományban a kert a Teremtés paradicsoma, a mennyek és föld szerelmi táncát idézi. A menyasszony és a mennyegző vőlegénye közti párbeszéd felhívás a közösségi megtisztulásra, az Isten előtti elköteleződésre.
Ünnepi felolvasás
A bibliás olvasók egy része a bejárati rituálék során, virrasztások alkalmával választja ki a legszebb fejezeteket, melyek közül az 1. fejezet gyümölcsös kerteket és szerelemre ébredő lelket ábrázol. A közös éneklés, a dallamos dallamok felidézik a zsinagógai áhítat bensőségességét, miközben a mennyei szerelmespár drámája elevenedik meg.