Az égő csipkebokor története minden bizonnyal az egyik legismertebb jelenet az Ószövetségből. A kivonulás könyvében (Exodus 3) olvashatjuk, hogy Mózes pásztorként a hóhegyi pusztában őrizte az édesapja birkáit, amikor egyszer csak egy bokor lángolt, de a csipkebokor ága nem perzselt meg. Ez a természetfölötti jelenség hívta fel először a figyelmét Isten személyes jelenlétére, és indította el azt a küldetést, amely később a zsidó nép rabszolgaságból való megszabadításához vezetett.
Mózes és a lángoló bokor
Mózes a lángokról közelebb merészkedett, amikor egy hang szólt hozzá: „Ne közelíts ide! Vedd le sarudat lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.” Ebben a párbeszédben hangzik el először az örökkévaló önmegnevezése: „Én vagyok, aki vagyok” (Eheje Asser Eheje). Ez a kifejezés a héber eredetiben olyan mély teológiai ígéretet hordoz, amely a valóság állandóságát és Isten mindenütt jelenlétét hangsúlyozza.
Szimbolika és hagyomány
Az égő csipkebokor motívuma több szinten is rezonál a zsidó hagyományban:
– A tűz mint megtisztítás: a láng megőrzi a bokrot, de nem emészti el, hasonlóan ahhoz, ahogy a nehézségek közelebb viszik az embert az örökkévalóhoz.
– A bokor, amely nem ég el, utalhat Izraelre is, amelyet éget a szenvedés, mégsem múlik el a választott nép léte.
– A saru levétele a földről a júdeai vallási tisztaság jele, de egyben azt is érzékelteti, hogy itt nem hétköznapi találkozásról van szó.
Ez a bibliai jelenet a zsidó rituálékban is visszaköszön: a széder estéjén felidézett Kivonulás elbeszélésekor a hívők újra átérzik a menekülés és a szent találkozás élményét. A hagyományok szerint az égő csipkebokor nem pusztán egy csodás jelenség, hanem a közvetlen isteni szózat és a törvény megszületésének előjátéka is. Mindez arra emlékeztet, hogy a hétköznapi táj is szentté válhat, ha a Teremtő megérkezik.
A midrási értelmezések világa
A héber hagyományban a midrások gazdag részletességgel tárják fel az égő csipkebokor titkait. Egy legenda szerint az a bokor, amely nem perzselt meg, magát Izraelt jelképezi: a nép annyi megpróbáltatáson ment keresztül, hogy idővel már a himnuszokban is “bokornak” nevezték. Egy másik midrásban Mózes nemcsak saruját veszi le, hanem szívét is megnyitja: a bokor fényében a pásztor rádöbben, hogy vezetővé kell válnia, és ennek útja az alázat.
A csipkebokor kabbalisztikus szimbolikája
A kabbala szerint a lángoló bokor a sefirotok, a bojtárpálcikák fényei között lebeg: a tűz Isten transzcendens dicsőségét jelenti, miközben a növény sértetlensége a világ immanens jelenlétére utal. A kabbalisták gyakran idézik a sárga és vörös láng színeit, amelyeket a Jómezrá című misztikus szertartások alkalmával meditációban használnak.
Liturgikus emlékezés a hét folyamán
A zsidó közösségekben a “parását” (hetiszakasz) olvasását követő zsoltárénekléskor többen megemlítik Mózes különös találkozását. Néhány közösségben egy gyertya jelképezi a bokor lángját a sabbat esti étkezés asztalán, ezzel is hangsúlyozva, hogy a hétköznapi tér is szentté válhat. A közel-keleti diaszpórákban olykor még tánccal is körülvett örömtánc (hoszana) eleveníti fel a tűz és a bokor motívumát, jelezve, hogy az isteni hívás ma is élő valóság.