Ezra a Bibliában kiemelkedő alak, akit gyakran „írástudó papként” emlegetnek. A Kr.e. 5–4. század fordulóján élt vezető feladata az volt, hogy a babiloni fogságból visszatérő zsidó közösség lelki életét megújítsa és megerősítse. A Szentírásban az ő nevéhez fűződik a Tóra nyilvános felolvasása, valamint a zsidó törvények gyakorlati alkalmazásának megszervezése Jeruzsálemben. Munkája révén újjáéledt a közösségi összetartás és megerősödött az identitás.
Az írott tóra őrzője
Az „Ezra könyve” (Ezra Gonos Mégila) részletesen beszámol a pap-szkriptor visszatéréséről Babilónia földjéről. A hagyomány szerint ő rendezte sajtó alá a már meglévő zsidó törvényeket, és segített rendszerezni az írott kánont. Legfontosabb tette lehetett a Tóra felolvasásának ünnepélyes közösségi bevezetése: nyilvánosan olvasta fel a népnek Isten szavát, ami addig otthoni körben, kisebb csoportokban hangzott el. Ez az esemény egyszerre jelentett vallási megújulást és kulturális közösségépítést.
A közösségi újjászervezés
Ezra egyik legnagyobb kihívása a vegyes házasságok kérdése volt. A babiloni fogság alatt ugyanis sok zsidó idegen népekkel kötött házasságot, és ezek a kapcsolatok veszélyeztették a hagyományok tisztaságát. Ezra elhatározta, hogy közösségi gyűlést hív össze, ahol nyíltan megvitatják a helyzetet. Bár radikális lépésnek tűnt a javaslata – az idegen feleségek elbocsátása –, végül sikerült megtalálni az arany középutat: a közösség tagjai együtt dolgoztak az asszimiláció elleni védekezésen, miközben a família értékét is tiszteletben tartották.
Ezra hatása a későbbi zsidó hagyományokra
Az ő kurtán-furcsán ható, de annál elkötelezettebb reformjai hosszú távon meghatározták a zsidó vallási élet kereteit. A zsinagógabusz és az ima szolgálata, valamint a Tóra körüli szertartások rendje részben az ő tevékenységén alapul. Hagyatékában ott rejlik a zsidó kultúra egyik legfőbb tartógerendája: a tanulás és a közösségi felelősségvállalás szoros összefonódása.
Ezra a rabbinikus hagyományban
Az ókori rabbik nagy tisztelettel emlegették Ezrát, aki a bibliai kánon egyik kulcsalakja. Számtalan midrás és tana–muki emléket őriz arról, miként magyarázta a Tóra szabályait fiatal tanítványainak.
A midrás alakja
A midrásokban Ezrát gyakran hivatásos „tóratanítóként” látjuk, aki kérdések százaira ad frappáns választ. Egy történet szerint egy ifjú azt kérdezte tőle: „Miért kell ennyit tanulni?” – mire Ezra így felelt: „Mert ha a múltat nem őrizzük meg, elveszünk a jelentől.” Ez a narratíva jól mutatja, mennyire fontossá vált a tanulás és az emlékezet a zsidó közösség számára.
A tóra-tanítás öröksége
Nehémiával közösen tartott gyűlésein nemcsak a törvény szövegét magyarázta, hanem azt is, miként alkalmazhatják mindennapjaikban. A talmudi források szerint tőle származik az a gyakorlat, hogy a tanulóközösségben mindenki felváltva olvas fel és magyaráz.
Liturgikus és ünnepi hagyományok
A közösségi olvasás ősi mintáját később beemelték a zsinagóga liturgiájába: ez lett az alapja a ma is ismert sabbati és ünnepi Tóra-felolvasásnak.
Sávuot ünnepe és a tóra újraolvasása
A zsidó hagyomány Sávuotkor idézi fel a Tóra-hegyi megjelenést. A rabbinikus irodalom szerint Ezra épp ezen az ünnepen szervezte meg az első, teljes közösségi olvasást, mintegy újraélve a Sinai csodáját.
Megillat tóra és közösségi öröm
A Simchat Tóra örömünnepét – amikor az év végén ismét felolvassák a Teremtés első soraiból – sokan Ezra szellemi örökségéhez kötik. Ez a nap nemcsak a szövegfolytonosság megünneplése, hanem a közösség összetartó erejének is a diadala.